Zandi

-francba.

-a kurva életbe! ne káromkodj folyton te szarevő, mert kibaszottul szétrúgom a büdös hátsódat,baszdmeg!

-e-e-elnézést,teljesen jogos.

IMÁDOM, amikor olyan őszíntén nevetsz a poénjaimon, hogy legszívesebben elsírnám magam örömömben.

IMÁDOM, amikor megcsókolsz a kocsiban és későn veszed észre,hogy zöldre váltott a lámpa.

IMÁDOM, amikor csokit csempészel a zsebembe, mert nem akarom elfogadni.

mostanában az életem olyan,mint egy gyönyörű,cukormázzal borított édességköltemény,amiben az ízek egyáltalán nincsenek összhangban

és néhol félelmetesen kevés piskótát rejt magában. eladni könnyű,de

kurvára nem elégedettek vele a vevők -- törölve--

tegnap éjjel lidércnyomásom volt. azt álmodtam,hogy lebénultam és nem tudtam kiabálni,de annyira valóságos volt,mert álmomban az ágyamban feküdtem és ugyanolyan sötét éjszaka volt,mint gondolom igazából is. másnap pedig az öcsém kérdezte,hogy mi volt a bajom,mert nyöszörögtem és kiabáltam. ez biztos olyan bűntudatféle, megbánáski fejezésmód volt amiatt a sok szörnyű dolog miatt,amit a volt fesztiválon elkövettem. és ami miatt most kénytelen vagyok örökkön örökké nélkületek élni,mert én nemnemnemnem tudok a szemetekbe nézni, én nemnemnemnem tudom bekapcsolni a mobilom és fogadni a számonkérő smseket és hívásokat, én nemnemnemnem tudok erről beszélni senkivel. erre az alkohol és a drogok sem nyújtanak mentséget.

ha ezt olvassátok,akkor szeretném,ha tudnátok,hogy megpróbálom megszerezni nektek a veszprémi lakást,hogy legalább egy csöpp rokonszenv maradjon irántam.csókolon

lassan kinyitom a szemem,miközben a víz körülöleli az arcomat

merülök

olyan homályosnak és távolinak tűnik minden

eszembe jut,hogy vissza kell vinnem néhány regényt meg verseskötetet a könyvtárba

érzem,hogy fogy a levegőm

felötlik bennem,hogy nem fizettem  be a csekkeket

nehéz ilyen kevés oxigénnel gazdálkodni

nemsokára tudatosul,hogy fontos telefonhívást várok

a tüdőm kapálózik a mellkasomban

rádöbbenek,hogy randevút beszéltem meg ma estére

fulladozok

felfogom,hogy---

felülök a fürdőkádban és levegő után kapkodok

lassan kinyitom a szemem

olyan élesen látok mindent

újra védtelen vagyok

"Mert míg kell csak egy árva perc,
Külön; neked,
Míg magadra gondolni mersz,
Míg sajnálod az életed,
Míg nem vagy, mint egy tárgy, olyan
Halott és akarattalan:
Addig nem vagy a többieknél
Se jobb, se több,
Addig idegen is lehetnél,
Addig énhozzám nincs közöd.

Kit törvény véd, felebarátnak
Még jó lehet;
Törvényen kívűl, mint az állat,
Olyan légy, hogy szeresselek.
Mint lámpa, ha lecsavarom,
Ne élj, mikor nem akarom"

Semmiért Egészen-részlet

mert emlékek milliói rohannak meg,ha lehunyom a szemem,
a szívem annyira zakatol,hogy beleremeg az ágy,
madarak csivitelnek a lelkemben,

sakálok vonítanak bennem,

és én nem tehetek semmit.
tűröm a különböző képek ostromát,
mert tudom,hogy hamarosan

úgyis vége van

kétezerkilencnek.